Focaccia

Ha van péksütemény, ami egyszerre tud otthonos és ünnepi lenni, az a focaccia. Ez az olasz lapos kenyér olyan, mintha a napsütés, az olívaolaj és a friss rozmaring találkozna egy ropogós héjú, mégis puha belsejű csodában. Már a sütőből kiáradó illata is olyan, mintha egy ligur tengerparti kis faluban sétálnánk, ahol a nagymamák titkos receptjei generációról generációra öröklődnek. A focciaccia a kenyerek bohém unokatestvére, nem kéri, hogy szigorúan mérjük a lisztet vagy formáljuk katonásra. Inkább arra biztat, hogy bátran nyomkodjuk ujjainkkal, öntözzük meg olívaolajjal, szórjunk rá tengeri sót, olívabogyót vagy rozmaringot, vagy amit csak a kert kínál. Minden darab egy kis ehető vászon. Langyosan a legfinomabb, amikor még érezni a sült fűszernövények aromáját és a tésztában bujkáló levegőbuborékok játékát.

Tökéletes reggeli egy csésze kávé mellé, könnyű vacsora egy pohár fehérborral, vagy egyszerűen csak egy falat boldogság a nap bármely szakaszában.

A focciaccia nem csak egy kenyér ez egy életérzés. Lazán tökéletes.

375 g liszt

1 zacskó száraz élesztő

40 ml olíva olaj

290 ml langyos víz

1 1/2 tk só

A hozzávalókat összekeverjük egy tálba, olyan lesz az állaga, mint a nokedli tésztának. Amennyiben más lisztel pl. teljes kiőrlésű készítjük és nagyon sűrű lesz, adjunk még hozzá kevés vizet. Letakarjuk és hagyjuk 30 percet pihenni. Egy sütőpapírt össze gyűrünk és kibélelünk vele egy kisebb tepsit. A 30 perc után a tésztát átöntjük a tepsibe, vizes kézzel a szélekről körbe behúzzuk a közepe felé a tésztát, többször átmozgatjuk így, majd ízlés szerint még fűszerezhetjük. Tehetünk rá fokhagymás olíva olajat vagy rozmaringot amit finoman nyomkodjunk a tésztába. Megszórhatjuk magokkal vagy szezámmal. Újra letakarjuk és hagyjuk 1 1/2 órát kelni. Amikor szép buborékok keletkeznek rajta igazgassuk el a széleit és 230 fokon süssük meg.

Frissen a legfinomabb.